Egy ismerősöm osztotta meg az alábbi gondolatot: Ha megvan a véleményed rólam, akkor írd le egy papírra, rakd borítékba, menj el a postára és add fel egy olyannak, akit érdekel! - ez újból elgondolkodtatott a vélemény, kritika és a rosszindulat közötti különbségekről.
Megkaptam már, hogy miért tiltom le a hozzászólásokat a videoim alatt, pedig ez nagyon egyszerű. Azért dolgozom és készítjük a dalaimat, hogy mások is örömüket lelhessék abban, amit képviselni próbálok. Mivel a művészet szubjektív dolog, úgy van rendjén, hogy van akinek tetszik és olyan is, akinek nem. Mindkét oldalról lehet véleményt formálni, hiszen egy művésznek kell a visszacsatolás, anélkül nem fejlődne, nem haladna előre, viszont a névtelen és álnéven történő, arcukat nem vállaló rosszindulatú megjegyzésekre nem lennék kíváncsi. Mikor az ilyen kommenteket kapom, mint a híres "menj el inkább kapálni", "egy senki vagy", és most az új kedvencem, "megnéztem ezt a videot és lehánytam a képernyőt, amiről nem tudom letakarítani, rohadj meg", akkor eszembe jut, én mikor venném a fáradtságot, hogy ilyet írjak bárkinek is, hogy ilyen stílusban minősítsem a munkáját. Lényegesen több intelligencia kellene ahhoz, hogy ki tudják nyilvánítani normális, udvarias keretek között a nemtetszésüket. Sok építő kritikát kaptam már, olyanokat, amikkel egyet kellett értenem és folyamatosan azon vagyok, hogy az elkövetett hibákat kijavítsam, hogy teljesebb élményt nyújthassak egy-egy fellépés, koncert vagy akár egy új dal, klip alkalmával. Az is tény, hogy a közönséget négy csoportra lehet osztani: az elvakultak, akik mindenhogy szeretnek, bármit is csinálj, a semlegesek, akikből semmilyen reakciót nem vált ki a produkciód, az objektívek, akik figyelemmel hallgatnak és szívesen elmondják tapasztalataik alapján, hogy mi volt jó és mi kevésbé, és végül a nagybetűs TROLLok, akik alig várják, hogy valami sértőt, bántót, rosszat mondhassanak rólad. Én azt vallom, tudom, mit szeretnék, tudom, merre tartok és abban, hogy kiteljesedhessek, a keresetlen megjegyzések abszolút nem tántorítanak el, mert ez annak a velejárója, hogy ezt a pályát választottam, de megérteni sosem fogom az indíttatását, hiszen számomra hihetetlen, hogy a puszta létezésem valakikben ilyen indulatokat ébresszen. Furcsa ez. Kicsit talán ijesztő is. Szerencsére nekem megvan az a kontroll emberem, aki mindig őszintén elmondja, milyennek ítélte meg az adott munkámat, így a többi reakciót már csak a helyén kell tudni kezelni. Azt hiszem, ebben is egyre jobb vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése