Érdekes az élet. Amikor az ember példaképet választ magának, azt nem
tudatosan csinálja. Olyan szempontból biztosan nem, hogy nincs egy kódex, nincs
egy lista, amihez nyúlj, hogy választ kapj, kit vagy kiket válassz. Ez sokkal
inkább egyfajta rezonálás. Ösztön, kémia, szimpátia, amit nem ésszel
irányítasz, hanem a szíved dönt. Az enyém három embert választott és elég
nagyot álmodott, mert három világsztárt emelt ki magának. Az első Celine Dion volt, aki miatt erre az útra
tértem körülbelül 10 évvel ezelőtt, akitől nyilván a tudta nélkül, de
rengeteget tanultam. A második Miklósa
EriAnyu, akinél először bizonyosodott be, hogy a belső hang nem hoz rossz
döntést, és az első nagy találkozás óta ez “külső hangokban” is megmutatkozott.
Egymás életének részei lettünk. A harmadik pedig Lara Fabian, akinek a művészete a legközelebb áll az általam
választott úthoz, az elképzeléseimhez a zenéről, az énekesi létről. Azt
szeretném leszögezni, hogy egyiküknek sem vagyok abban az értelemben rajongója,
amit ez a szó általában jelent. Nem tudom, mi a kedvenc ételük, nem olvasok el
naponta minden megjelenő cikket róluk, nem mondom feltétel nélkül minden
megmozdulásukra, hogy zseniális. Ez nálam tisztelet, szakmaiság. Felnézni három
ilyen ikonkus nőre, három olyan személyiségre, akikből árad a jóság, a
tehetség, a művészet és az odaadás.
Azért születik most ez a bejegyzés, mert egy újabb nagy találkozás valósult meg Brüsszelben a múlt hétvégén. Ugyan Pozsonyban már volt egy nagy élményem Vele, de ez most más volt. Találkoztam Lara Fabiannal. Arról már a Mosaic Online-nak adott legutóbbi interjúmban meséltem, hogy január óta tárgyalunk a menedzsmentjével egy jövőbeni közös projektről, de személyesen Vele még nem beszéltem. Ez az angyali világsztár a következő képpen reagált, miután bemutatkoztam neki: “Flora, hát nekem megvan a lemezed!” Nem is nagyon magyarázgatnám, mit éreztem, mert mit érezhet egy feltörekvő énekes, ha az egyik példaképe, akinek nem mellesleg több, mint 1 millió rajongója van a Facebook-on és további milliók hallgatják a dalait, mennek el a koncertjeire, aki számtalan emberrel találkozik a pályája során, az én nevem kapcsán közli, hogy az otthonában a lemezes polcon valahol ott van a Premier a Barbra Streisand összes és Michael Bublé között. Boldogság kimaxolva!! Ami még elhangzott köztünk, azokról nem igazán beszélhetek egyelőre, de a találkozásunk olyan magától értetődő és természetes volt, hogy még izgulni is elfelejtettem! Ez a nő pont olyan szelíd és kedves, mint gondoltam. Viszont egy vicces momentumot szívesen kiemelek: annyira beszélgettünk, hogy mikor kértem, hogy dedikálja nekem az új lemezét, a Ma vie dans la tienne-t (ha már ugye én is dedikáltam neki a Premiert), véletlen elírta a nevem. Mikor felhívtam rá a figyelmét, felkacagott és azt mondta, hogy ezért cserébe felhatalmaz, hogy hívhatom Claranak, ha akarom. :)
A konklúzió pedig: álmodj, dolgozz, tarts ki, valósítsd meg.
Imádlak, ©Lara!!!!!!!!
