©Lara.

Érdekes az élet. Amikor az ember példaképet választ magának, azt nem tudatosan csinálja. Olyan szempontból biztosan nem, hogy nincs egy kódex, nincs egy lista, amihez nyúlj, hogy választ kapj, kit vagy kiket válassz. Ez sokkal inkább egyfajta rezonálás. Ösztön, kémia, szimpátia, amit nem ésszel irányítasz, hanem a szíved dönt. Az enyém három embert választott és elég nagyot álmodott, mert három világsztárt emelt ki magának. Az első Celine Dion volt, aki miatt erre az útra tértem körülbelül 10 évvel ezelőtt, akitől nyilván a tudta nélkül, de rengeteget tanultam. A második Miklósa EriAnyu, akinél először bizonyosodott be, hogy a belső hang nem hoz rossz döntést, és az első nagy találkozás óta ez “külső hangokban” is megmutatkozott. Egymás életének részei lettünk. A harmadik pedig Lara Fabian, akinek a művészete a legközelebb áll az általam választott úthoz, az elképzeléseimhez a zenéről, az énekesi létről. Azt szeretném leszögezni, hogy egyiküknek sem vagyok abban az értelemben rajongója, amit ez a szó általában jelent. Nem tudom, mi a kedvenc ételük, nem olvasok el naponta minden megjelenő cikket róluk, nem mondom feltétel nélkül minden megmozdulásukra, hogy zseniális. Ez nálam tisztelet, szakmaiság. Felnézni három ilyen ikonkus nőre, három olyan személyiségre, akikből árad a jóság, a tehetség, a művészet és az odaadás.

 
Azért születik most ez a bejegyzés, mert egy újabb nagy találkozás valósult meg Brüsszelben a múlt hétvégén. Ugyan Pozsonyban már volt egy nagy élményem Vele, de ez most más volt. Találkoztam Lara Fabiannal. Arról már a Mosaic Online-nak adott legutóbbi interjúmban meséltem, hogy január óta tárgyalunk a menedzsmentjével egy jövőbeni közös projektről, de személyesen Vele még nem beszéltem. Ez az angyali világsztár a következő képpen reagált, miután bemutatkoztam neki: “Flora, hát nekem megvan a lemezed!” Nem is nagyon magyarázgatnám, mit éreztem, mert mit érezhet egy feltörekvő énekes, ha az egyik példaképe, akinek nem mellesleg több, mint 1 millió rajongója van a Facebook-on és további milliók hallgatják a dalait, mennek el a koncertjeire, aki számtalan emberrel találkozik a pályája során, az én nevem kapcsán közli, hogy az otthonában a lemezes polcon valahol ott van a Premier a Barbra Streisand összes és Michael Bublé között. Boldogság kimaxolva!! Ami még elhangzott köztünk, azokról nem igazán beszélhetek egyelőre, de a találkozásunk olyan magától értetődő és természetes volt, hogy még izgulni is elfelejtettem! Ez a nő pont olyan szelíd és kedves, mint gondoltam. Viszont egy vicces momentumot szívesen kiemelek: annyira beszélgettünk, hogy mikor kértem, hogy dedikálja nekem az új lemezét, a Ma vie dans la tienne-t (ha már ugye én is dedikáltam neki a Premiert), véletlen elírta a nevem. Mikor felhívtam rá a figyelmét, felkacagott és azt mondta, hogy ezért cserébe felhatalmaz, hogy hívhatom Claranak, ha akarom. :) 

A konklúzió pedig: álmodj, dolgozz, tarts ki, valósítsd meg. 

Imádlak, ©Lara!!!!!!!!

step by step

Megjelent.

Megjelent az első lemezem. Nem nagyon vannak rá szavak, hogy leírhassam, mit éreztem, mikor az egymásra halmozódó viszontagságok után a kezemben tartottam a 'Premier'-t. 12x12 cm-en ott van eddigi életem lenyomata. Megcsináltam!! A lemezbemutató koncert is szuperül sikerült, külön köszönet a moderálásért Dióssy Klárinak, akinek megnyugtató jelenléte nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy végig tudjam énekelni az estét. Hogy a színpadon mi történt, azt egyébként kevéssé tudom felidézni, érzelmileg annyira csordultig voltam, de a teltházas közönség szeretetét, hálás szavait biztosan nem felejtem el soha. Mint ahogy a Barátaim segítségét sem. De amiért ez a bejegyzést most megszületik, az nem annyira a koncertről szól.. Nagyon szépen fogy a lemez, nagyon sok visszajelzést kapok emailen, és ennek kapcsán egy-két dolog picit felbosszantott. Erről szeretnék írni.

Sokan írták, hogy irigykedve gratulálnak az albumhoz és az eddig énekesként elért dolgaimhoz. Ez indította el bennem, hogy válaszoljak nekik nagyobb plénum előtt.
MINDENKI előtt ott állnak a lehetőségek. Semmi sem hullik csak úgy az ölünkbe, ha otthon ülünk és mások sikerére bélyegezzük, hogy szerencséje van, vagy mázlista. Ilyen nincsen!! Tudatosan építem a jövőmet és rengeteget dolgozom érte, hogy a kitűzött céljaimat egymás után elérhessem. Hiszek magamban. De a HIT nagyon csekély dolog, ha nem társul hozzá a TETT. Egész életünk választások sorozata, mindenki maga dönt, hogy irigykedik vagy cselekszik. Én tíz éve kezdtem el az énekléssel foglalkozni, és öt év telt el azóta, hogy szólóénekesként koncertezem. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy megérjen a dolog arra, hogy egy bemutatkozó lemezt készíthessek. Egy olyan zenei anyagot, ami hűen tükrözi, hogy is látom magam a világban. Rettentő sok energia kell ahhoz, hogy ne a bulit válaszd a barátaiddal, mert másnap fellépésed lesz, hogy ne vedd meg azt a ruhát, mert abból a pénzből egy új dal is születhet, hogy megértsd, a tehetség manapság kevesebbet ér, mint a tálalás, hogy mindig tudd, miért küzdesz, akkor is, ha mások legyintenek rá vagy nevetnek a terveiden, esetleg nem tartanak képesnek rá. Aztán egyszer csak hopp, valósággá válik, amiről beszéltél. Tavaly találkoztam Lara Fabiannal. Idén tavasszal kapott tőlem egy csomagot és felkerültem a Facebook oldalára. Egy hete megjelent a lemezem, aminek a borítóján az szerepel: Lara Fabiannak ajánlva. Egy hónap múlva a menedzsmentjével találkozom, és rajtuk keresztül az albumot is megkapja. Minden a hit és a tett függvénye. Ezért nem szeretem az irigységet. Igen, ott voltam Miklósa Erika meghallgatásán. Igen, a lemezemen már duettet éneklünk együtt. Igen, nagyon szoros a kapocs közöttünk. De, ha nem teljesítettem volna úgy, ha nem nőttem volna fel az évek alatt a feladathoz, ha emberileg nem rendelkezem adott értékekkel, akkor ez mind nincsen. Határozd el magad, dolgozz keményen és várj türelemmel, mert minden időbe telik. Az idő igenis kell ahhoz, hogy formálódj, érj, tisztábban láss, fejlődj. Én továbbra is ebben a szellemben élem az életem, újabb és újabb tervek vannak a fejemben, amiket véghez fogok vinni.
Ne irigykedj. Csináld utánam.

„… a művészetben nincs lift. Ott csak az jut a felső emeletre,
aki lépcsőről lépcsőre a maga lábán kapaszkodik egyre feljebb.” 

Kodály Zoltán

együtt nevel a jó

A héten leforgattuk a lemezem beharangozó videoklipjét, amit a Hazatalál című duetthez készítettünk. A Miklósa Erikával hallható dalt Molnár Gábor szerezte, a dalszöveget, amely tökéletesen átadja a kettőnk közti kapcsolatot, Kotsy Krisztina írta. Így a tökéletes dal adott volt, most tökéletes klipet kellett forgatni hozzá. Azt hiszem, sikerült. Bonyolult előkészületek előzték meg a forgatási napot, hiszen Anyák napi premiert szeretnénk, ezért először is kellett egy olyan napot találni, ami az utómunkák idejét is figyelembe véve még reálisan beleférhet addig, és Erika is ráér. A koncepciót nem árulnám el, de egy letisztult képi világú, meseszerű klip fog érkezni. Ahogy a forgatáson elhangzott: "Tiszta Walt Disney!".

Kedden nagy festési munkálatokban voltunk, hogy a forgatási helyszínt is a legtisztább állapotba hozzuk. Óriási róka-móka kerekedett ebből, nagyon sokat nevettünk!! Szerdán reggel 9kor még egy réteget ráfestettünk, biztos ami biztos alapon, és annyira belejöttünk, hogy szóljon bárki, akinek két tehetséges mázolóra van szüksége, az Orosz&Társa (ez vagyok én) festőduó szolgálatukra áll. Délelőtt híradót forgattunk Szegő Évi és Gosztonyi Zsolti jóvoltából az RTLnek, amit nagyon köszönök nekik, ezen a linken, vagy az RTL Klub oldalán megtekinthetitek: http://www.youtube.com/watch?v=qYeU9Sx-s14 .

Amíg a híradós anyag összeállt, a studio is szépen megtelt minden féle-fajta hiperszuper berendezéssel, amire a forgatáshoz szükségünk volt. Mi is átváltoztunk, a farmer-pólót gyönyörű, egyedi tervezésű D'Ange ruhára cseréltük csodaszép Karman Jewelry ékszerekkel kiegészítve.

Eleven Moncsi gondoskodott a szépséges sminkünkről, Orosz Dia pedig a frizuránkról. Készen állt minden, hogy délután négykor elkezdjen forogni a film. Amikor először álltunk a kamera előtt eléggé meghatódtam, hogy ez a pillanat is eljött, de aztán átlendültem, és Erikával csináltuk a fesztivált :).

Hajnali egy óra körül vettük fel az utolsó snittet. Nagyon fáradt volt mindenki, de tudom, hogy aznap valami pótolhatatlan született. Repültem, zuhantam, kerestem, kutattam, lebegtem, merültem, ragyogtam, utaztam. Új erőt kaptam. Mindenki a legjobb tudása szerint végezte a dolgát, odaadóan, figyelemmel.

Hálával tartozom a fantasztikus csapatnak, hogy velük dolgozhattam, hogy emellé a klip mellé álltak, és munkájukkal hozzásegítettek ahhoz, hogy a 'Hazatalál' megelevenedhessen. A videoklip premierje Anyák napján lesz, addig is legyetek résen, egy werk anyaggal is készülünk! "Ez kincseket ér, és ezt köszönöm én."

tavaszébredés

2013 a változások éve - vallják sokan. Lassan elmúlik a zord tél, ébred a tavasz, ahogy az emberek is egyre pozitívabban szemlélik, ami velük, körülöttük történik. A "változások éve" fontos dolgokat tartogat számomra is, sok minden idén érik be abból a munkából, amit tavaly elkezdtünk.

Épp, hogy vége lett a vizsgaidőszaknak, még a nemzetközi jog vizsgakérdésre adott válaszom sem száradt meg a papíron, már repültem is Párizsba, ahol nem csak az ottani barátaim társasága, és maga a hely varázsa adott maximális feltöltődést, hanem két olyan francia énekessel kezdtük meg a próbákat a lemez dalaihoz, akikkel óriási élvezet, és megtiszteltetés együtt dolgozni. Hogy ők is így gondolják, azért pedig hálás vagyok, a szívem kicsit hazatalált, ha mondhatom így :).

Hogy szorgalmasan haladhassak megcélzott pályám lépcsőfokain, két barátnőm, Orsi és Évi lett a segítségemre, akik a menedzsmenti, és sajtó ügyeket intézik. Ezt senki se értse fellengzésnek, semmi ilyesmi nincsen benne. Egyszerűen csak ahogy komolyodik az, ami hobbinak indult, és ahogy egyre jobban látom, mi a következő lépés, úgy kell nekem is komolyan vennem a feladatomat. Hiszen az út az, ami boldoggá tesz, nem a végcél, és ezt az utat bejárni nem egyszerű feladat, nem tudok minden felett diszponálni. Ők abban segítenek, hogy ez maradhasson boldogság forrás, hogy egy pillanatig se legyen teher íze ennek a kalandnak. Úgyhogy innen is köszönöm Nekik, hogy hozzáértésükkel támogatnak, hogy együtt járjuk ezt az utat, hogy megalakulhatott a TF TEAM. Jó érzés.

Az biztos, hogy ez az év is emlékezetes lesz, mikor visszajöttem Párizsból, összeírtuk a lányokkal, mik az idei teendők, és rengeteg a dolog. Itt a tavasz, mi is megújulunk, és belevetjük magunkat a munkába. Minden értetek van, a közönségért, akik az egyik legjobb dolog az életemben. "És ezt köszönöm én". Ami ebből számotokra 2013-ban látványos lesz, pl. a Premier című lemezem megjelenése (kopp-kopp), videoklippel, új dalokkal, és koncertekkel készülünk, és elindítjuk a külföldi promóciót is. Az is tuti biztos, hogy idén is elmegyek egy Lara koncertre, és már nem csak egy levelet fog kapni tőlem.. ;)
Kívánom mindenkinek, hogy a változások évében mindenre legyen nyitott, befogadó, figyeljen az érzelmi-lelki világára, hiszen onnan ered minden, ott rejtőznek a válaszok a kérdésekre. Én már keresgéltem ott sokszor, és egyelőre jó irányba terel..

és ezt köszönöm én..

Végre van időm kicsit összeszedni a gondolataimat arról a szerda estéről, ami rendkívüli és felejthetetlen marad az életemben.

A 'Dalok a zongora mellől' ötlete a márciusi Lara Fabian koncert után körvonalazódott bennem. Miért énekelnék zenei alappal, ha igenis vannak olyan zenésztársaim, ismerőseim, akikkel meg tudjuk teremteni azt a hangulatot, amit ez a zenei stílus elvár és teremt? Lara koncertjén rajta kívül három zenész volt a színpadon. Miért ne tudnánk mi is létrehozni valami hasonlót? Ezen kezdtem el törtni a fejem és úgy gondolom, megtaláltam a megfelelő embereket a feladathoz. Lassan kialakult a koncert koncepciója is, kiválasztottam a dalokat, és már a nyáron pontosan láttam magam előtt, mit szeretnék megvalósítani. Azt azért el kell mondanom, ez volt a legnagyobb szervezési feladat, amit valaha végeztem (Erika ezt is döbbenten szemlélte, hogy én azt megcsinátam egyedül, amit köré egy egész stáb szervez, menedzser, producer intéz). Kihívásnak is tekinthetem, de azt hiszem, tényleg jobb lesz, ha ezeket átveszi idővel más, hogy csak arra koncentrálhassak, ami a színpadon történik.

Komoly, szervezett és tudatos próbafolyamat előzte meg a koncertet, tényleg sok munka, befektetett energia van benne. Ezt csak azért írom le, mert visszahallottam olyat is, hogy "Flóra azért dolgozni is fog az éneklés mellett?". Az énekesi hivatás egy nagyon komoly munka, nehéz feladat. Szeretném, ha mindenki tudná, hogy attól, hogy azt csinálom, ami az életem, amit a legjobban szeretek, még ugyanúgy megdolgozom érte, mintha egy irodában ülnék napi 8 órában. Szóval a lényeg, hogy nagyon izgultam, hogy mindez átszűrődik-e a dalokon, az előadásmódon, az egész koncerten a hallgatóságnak, hogy tudok-e többet nyújtani, mint tavaly, hogy észlelhető-e a szakmai fejlődésem, hogy a visszacsatolások engem igazolnak-e, hogy van értelme ezzel foglakoznom. A plusz stresszfaktor természetesen Erika jelenléte volt, hiszen ezelőtt nem látott színpadon. Teljesíteni és bizonyítani akartam, hogy ő is lássa, nem hiába figyel oda rám.

Most, hogy nagyjából megemésztettem az estét, azt kell mondjam, minden nyűglődés és hullámvölgy megérte, hiszen összeállt a műsor, minden percét élveztem, és számomra óriási dolog és kivételes élmény, hogy Erikával egy színpadon énekelhettem az első közös dalunkat, amire örökké őszinte szeretettel gondolok majd vissza. Megható percek voltak.. Valamint olyan sokat adott nekem a koncert kapcsán a közönség is, hogy csak hálás lehetek. Minden rezdülésemet értették, mindent, amit át akartam adni tökéletesen érezték, és hihetetlen szeretetet kaptam és kapok tőlük. A sok kedves szó, levél, email, virágcsokrok, finomabbnál finomabb csoki különlegességek és a róka relikviák..!! Annyira figyelmesek és kedvesek, hogy erre nincsenek is szavak. Illetve egy mindenképpen: KÖSZÖNÖM. Remélem, hamarosan újra találkozunk!

ui.: nevesítve, akik nélkül nem ment volna, akik hozzátettek ahhoz, hogy a koncert sikeres legyen: Miklósa Erika, Nagy Imre Erik, Márton Gergely, Demeter László, Molnár Gábor, Tajti Gabi, Kolonics Erika, Konkoly Rózsa, Csikós Anikó, Papp Janó, Szokodi László, Tandi Orsolya, Kiss Orsolya, Tandi Laura, Tóth Andi, Leila Zlassi, Szécsi Edit, Szél Zsolt

Keep calm, and..

Sokan sokfélét kérdeznek/tanácsolnak a karrierépítésemmel kapcsolatban, így megpróbálom megfogalmazni a céljaim, hogy érthetőbbé váljon, mit-miért csinálok.

A műfaj, amit képviselek egy kölcsönös választás. 'Ő' megtalált, én pedig kitartok 'mellette'. Ez egy crossover műfaj, két stílus átmenetét jelenti, jegyeit ötvözi. A neve Nouvelle Chanson és a klasszikus chansont és a popzenét keresztezi egymással, mindezt igényesen, értékes zenei stílust teremtve. Ez az a műfaj, amelynek jegyében Celine Dion és Lara Fabian is dolgozik fancia nyelven. Nem tartom hiteltelennek, hogy elsősorban franciául énekeljek, az idő kiforrotta, hogy ez áll nekem a legjobban, mint ahogy ez a stílus a leginkább testhez álló nekem. Igyekszem majd idővel sajátságos ízt adni neki, de ehhez évek hosszú és kitartó munkája kell majd. Kipróbáltam sok műfajt, mire lehorgonyoztam mellette, nem lehet azt mondani, hogy nem volt 'útkeresés', mire eljutottam idáig. Fontos leszögeznem, hogy ez a műfaj sosem lesz és sosem volt 'trendi'. Ez rétegzene, amely folyamatosan jelen van és megvan a maga közönsége. Nem azt állítom, hogy Magyarországon olyan jelentős számban mutatkozna, de ez a fajta frankofón zene a világban nagyon közkedvelt. Szeretném itthon is megszerettetni az emberekkel, mert fogékonyak rá, az elmúlt évek visszaigazolták, hogy nem csinálom hiába. 

Mint azt sokan tudjátok, jogi tanulmányokat folytatok, hogy szerzői jogászként dolgozhassam majd a diploma után. Ez a szakma azért kell, hogy a stabil megélhetést biztosítsa, ráadásul zenei területen szeretnék elhelyezkedni, hogy összekössem a kellemeset a hasznossal. Így a jövedelmem majd arra fordítom, amit szívből szeretek csinálni, az éneklésre, hogy ne kelljen azon aggodalmaskodni, vajon lesz-e elég fellépés hónapról-hónapra. Nem szeretném, ha a pénz az énekesi karrieremben cél lenne és nem eszköz. Elvenné az egész dolog szépségét, túl nagy kompromisszumokat pedig sosem kötnék az éneklés terén a szemléletem kárára csak azért, hogy legyen miből kifizetni a sárga csekkeket.

Hírnév gyorsan? Ami könnyen jön, az könnyen megy is. Kodály egyik gondolata jut ilyenkor eszembe, hogy a művészetekben nincsen lift. Ergo nem lehet kikerülni olyan fontos momentumokat, lépcsőfokokat, amelyeket meg kell tapasztalni ahhoz, hogy az ember magasabb szakmai szintre juthasson. Elengedhetetlen a tudás, a művészi érték és tartalom, a hitelesség ahhoz, hogy valaki művész legyen. Lara Fabian is nyilatkozta, mikor a siker titkát firtatta egy riporter, hogy ahhoz, hogy megehesd a kenyered, tudnod kell, hogyan készítsd el. Nem ülhetsz a kanapén azt mondogatva, hogy sztár akarok lenni. Teljes sült galamb-effektus. Áldozat nélkül nincsen tartós siker, és hírnév sem. Viszont, ha idővel megszerzi az ember, azt kötelessége jóra fordítani, ezért olyan fontos számomra, hogy a készülő lemezem a mellrákellenes küzdelemnek szenteljem. 

Audrey Hepburn fogalmazta meg olyan szépen "As you grow older, you will discover that you have two hands: one for helping yourself the other for helping others."

Ennyit a pálya-felfogásomról. Tudom, hogy menni fog :)

levél

Lara Fabian nyílt levele Celine Dionhoz egyik albumának mellékleteként, ahol azon énekesnők dalait dolgozta fel, akik hatottak a személyiségére, akik miatt az lett, aki. Mindegyikőjükhöz írt egy őszinte levelet, habár van köztük olyan is, aki már nincs az élők soraiban.

Ahogy olvastam, egyből eszembe jutott az én levelem Larához. Az érzések nagyon hasonlóak.. Olvassátok:

Dear Céline, "My" Dear Céline,

a feeling of belonging...

Beyond that vocal family we 're part of, I want to share with you my first emotion I felt when I was 12, when I heard your voice for the very first time. I had never seen your face, however I was hearing myself in your voice... as if I had in front of me, a cousin I had never met, who would confort me whith this feeling of déjà vu, already known, almost a likeness...

I, who's a single child, I've always search for "one" best friend. That is what you've been in my secrets.

Every night, when time to sleep came, I was hiding in my bed whith my walkman on, listening to your casette I would listen over and over. " c'est mon rêve de toujours au bout des plus mauvais jours tu es là, tu es là...". Your voice would fill my ears, and eventually I could match a face with the voice.

At dawn, I knew you by heart, each subtle singsong, I would follow note by note your musicality, your passion, sung like only your voice can give colors to the harmony...

At the annual school talent, I was 13 and I would show off covering your songs. For lack of any instrumental, I would sing over your voice. In order not to sound out of place, I would do the harmony, and my teenage dream would fulfill: I was singing with you , for the time of a virtual duet... I was given a standing ovation, I made it in front of my peers in high school. Were you here to hold my hand?

And by some kind of magic, I left here to live in your country, took the canadian nationality, and ended meeting you...too briefly...

It was my turn to try my luck....A first album, a second one, and always inspired by your great voice, I would grow up. I won't tell you the rest of the story, it doesn't matter.

However, what I'd like to tell you, is what I was nevever allowed to tell you. Because I would have never imagined that Love and absolute Admiration that we give to our peers, could be a weapon people are using against us...

At last...from my letter to your eyes, from my voice to your ears, I can now tell you: Yes, I admire you, indeed...

Whenever my way seemed tough, I would take from your blatant perseverance to carry on my journey... The lesson I learnt from you, is that we 're going nowhere and we're becoming nothing by competing with others...but we're getting better if we look ahead to become the best of oneself.

You've been my greatest influence, my biggest emotions, the reason for most of the tears I shed...

I still dream that we are at a table, laughing at the complicity we would eventually share. Under a same sky, you'd be a star, the color of a diammond. I'd be a moon crescent, we would dance around the earth where your truly unique voice echoes again and again...

See you soon, somewhere...

Lara.