és ezt köszönöm én..

Végre van időm kicsit összeszedni a gondolataimat arról a szerda estéről, ami rendkívüli és felejthetetlen marad az életemben.

A 'Dalok a zongora mellől' ötlete a márciusi Lara Fabian koncert után körvonalazódott bennem. Miért énekelnék zenei alappal, ha igenis vannak olyan zenésztársaim, ismerőseim, akikkel meg tudjuk teremteni azt a hangulatot, amit ez a zenei stílus elvár és teremt? Lara koncertjén rajta kívül három zenész volt a színpadon. Miért ne tudnánk mi is létrehozni valami hasonlót? Ezen kezdtem el törtni a fejem és úgy gondolom, megtaláltam a megfelelő embereket a feladathoz. Lassan kialakult a koncert koncepciója is, kiválasztottam a dalokat, és már a nyáron pontosan láttam magam előtt, mit szeretnék megvalósítani. Azt azért el kell mondanom, ez volt a legnagyobb szervezési feladat, amit valaha végeztem (Erika ezt is döbbenten szemlélte, hogy én azt megcsinátam egyedül, amit köré egy egész stáb szervez, menedzser, producer intéz). Kihívásnak is tekinthetem, de azt hiszem, tényleg jobb lesz, ha ezeket átveszi idővel más, hogy csak arra koncentrálhassak, ami a színpadon történik.

Komoly, szervezett és tudatos próbafolyamat előzte meg a koncertet, tényleg sok munka, befektetett energia van benne. Ezt csak azért írom le, mert visszahallottam olyat is, hogy "Flóra azért dolgozni is fog az éneklés mellett?". Az énekesi hivatás egy nagyon komoly munka, nehéz feladat. Szeretném, ha mindenki tudná, hogy attól, hogy azt csinálom, ami az életem, amit a legjobban szeretek, még ugyanúgy megdolgozom érte, mintha egy irodában ülnék napi 8 órában. Szóval a lényeg, hogy nagyon izgultam, hogy mindez átszűrődik-e a dalokon, az előadásmódon, az egész koncerten a hallgatóságnak, hogy tudok-e többet nyújtani, mint tavaly, hogy észlelhető-e a szakmai fejlődésem, hogy a visszacsatolások engem igazolnak-e, hogy van értelme ezzel foglakoznom. A plusz stresszfaktor természetesen Erika jelenléte volt, hiszen ezelőtt nem látott színpadon. Teljesíteni és bizonyítani akartam, hogy ő is lássa, nem hiába figyel oda rám.

Most, hogy nagyjából megemésztettem az estét, azt kell mondjam, minden nyűglődés és hullámvölgy megérte, hiszen összeállt a műsor, minden percét élveztem, és számomra óriási dolog és kivételes élmény, hogy Erikával egy színpadon énekelhettem az első közös dalunkat, amire örökké őszinte szeretettel gondolok majd vissza. Megható percek voltak.. Valamint olyan sokat adott nekem a koncert kapcsán a közönség is, hogy csak hálás lehetek. Minden rezdülésemet értették, mindent, amit át akartam adni tökéletesen érezték, és hihetetlen szeretetet kaptam és kapok tőlük. A sok kedves szó, levél, email, virágcsokrok, finomabbnál finomabb csoki különlegességek és a róka relikviák..!! Annyira figyelmesek és kedvesek, hogy erre nincsenek is szavak. Illetve egy mindenképpen: KÖSZÖNÖM. Remélem, hamarosan újra találkozunk!

ui.: nevesítve, akik nélkül nem ment volna, akik hozzátettek ahhoz, hogy a koncert sikeres legyen: Miklósa Erika, Nagy Imre Erik, Márton Gergely, Demeter László, Molnár Gábor, Tajti Gabi, Kolonics Erika, Konkoly Rózsa, Csikós Anikó, Papp Janó, Szokodi László, Tandi Orsolya, Kiss Orsolya, Tandi Laura, Tóth Andi, Leila Zlassi, Szécsi Edit, Szél Zsolt

Keep calm, and..

Sokan sokfélét kérdeznek/tanácsolnak a karrierépítésemmel kapcsolatban, így megpróbálom megfogalmazni a céljaim, hogy érthetőbbé váljon, mit-miért csinálok.

A műfaj, amit képviselek egy kölcsönös választás. 'Ő' megtalált, én pedig kitartok 'mellette'. Ez egy crossover műfaj, két stílus átmenetét jelenti, jegyeit ötvözi. A neve Nouvelle Chanson és a klasszikus chansont és a popzenét keresztezi egymással, mindezt igényesen, értékes zenei stílust teremtve. Ez az a műfaj, amelynek jegyében Celine Dion és Lara Fabian is dolgozik fancia nyelven. Nem tartom hiteltelennek, hogy elsősorban franciául énekeljek, az idő kiforrotta, hogy ez áll nekem a legjobban, mint ahogy ez a stílus a leginkább testhez álló nekem. Igyekszem majd idővel sajátságos ízt adni neki, de ehhez évek hosszú és kitartó munkája kell majd. Kipróbáltam sok műfajt, mire lehorgonyoztam mellette, nem lehet azt mondani, hogy nem volt 'útkeresés', mire eljutottam idáig. Fontos leszögeznem, hogy ez a műfaj sosem lesz és sosem volt 'trendi'. Ez rétegzene, amely folyamatosan jelen van és megvan a maga közönsége. Nem azt állítom, hogy Magyarországon olyan jelentős számban mutatkozna, de ez a fajta frankofón zene a világban nagyon közkedvelt. Szeretném itthon is megszerettetni az emberekkel, mert fogékonyak rá, az elmúlt évek visszaigazolták, hogy nem csinálom hiába. 

Mint azt sokan tudjátok, jogi tanulmányokat folytatok, hogy szerzői jogászként dolgozhassam majd a diploma után. Ez a szakma azért kell, hogy a stabil megélhetést biztosítsa, ráadásul zenei területen szeretnék elhelyezkedni, hogy összekössem a kellemeset a hasznossal. Így a jövedelmem majd arra fordítom, amit szívből szeretek csinálni, az éneklésre, hogy ne kelljen azon aggodalmaskodni, vajon lesz-e elég fellépés hónapról-hónapra. Nem szeretném, ha a pénz az énekesi karrieremben cél lenne és nem eszköz. Elvenné az egész dolog szépségét, túl nagy kompromisszumokat pedig sosem kötnék az éneklés terén a szemléletem kárára csak azért, hogy legyen miből kifizetni a sárga csekkeket.

Hírnév gyorsan? Ami könnyen jön, az könnyen megy is. Kodály egyik gondolata jut ilyenkor eszembe, hogy a művészetekben nincsen lift. Ergo nem lehet kikerülni olyan fontos momentumokat, lépcsőfokokat, amelyeket meg kell tapasztalni ahhoz, hogy az ember magasabb szakmai szintre juthasson. Elengedhetetlen a tudás, a művészi érték és tartalom, a hitelesség ahhoz, hogy valaki művész legyen. Lara Fabian is nyilatkozta, mikor a siker titkát firtatta egy riporter, hogy ahhoz, hogy megehesd a kenyered, tudnod kell, hogyan készítsd el. Nem ülhetsz a kanapén azt mondogatva, hogy sztár akarok lenni. Teljes sült galamb-effektus. Áldozat nélkül nincsen tartós siker, és hírnév sem. Viszont, ha idővel megszerzi az ember, azt kötelessége jóra fordítani, ezért olyan fontos számomra, hogy a készülő lemezem a mellrákellenes küzdelemnek szenteljem. 

Audrey Hepburn fogalmazta meg olyan szépen "As you grow older, you will discover that you have two hands: one for helping yourself the other for helping others."

Ennyit a pálya-felfogásomról. Tudom, hogy menni fog :)

levél

Lara Fabian nyílt levele Celine Dionhoz egyik albumának mellékleteként, ahol azon énekesnők dalait dolgozta fel, akik hatottak a személyiségére, akik miatt az lett, aki. Mindegyikőjükhöz írt egy őszinte levelet, habár van köztük olyan is, aki már nincs az élők soraiban.

Ahogy olvastam, egyből eszembe jutott az én levelem Larához. Az érzések nagyon hasonlóak.. Olvassátok:

Dear Céline, "My" Dear Céline,

a feeling of belonging...

Beyond that vocal family we 're part of, I want to share with you my first emotion I felt when I was 12, when I heard your voice for the very first time. I had never seen your face, however I was hearing myself in your voice... as if I had in front of me, a cousin I had never met, who would confort me whith this feeling of déjà vu, already known, almost a likeness...

I, who's a single child, I've always search for "one" best friend. That is what you've been in my secrets.

Every night, when time to sleep came, I was hiding in my bed whith my walkman on, listening to your casette I would listen over and over. " c'est mon rêve de toujours au bout des plus mauvais jours tu es là, tu es là...". Your voice would fill my ears, and eventually I could match a face with the voice.

At dawn, I knew you by heart, each subtle singsong, I would follow note by note your musicality, your passion, sung like only your voice can give colors to the harmony...

At the annual school talent, I was 13 and I would show off covering your songs. For lack of any instrumental, I would sing over your voice. In order not to sound out of place, I would do the harmony, and my teenage dream would fulfill: I was singing with you , for the time of a virtual duet... I was given a standing ovation, I made it in front of my peers in high school. Were you here to hold my hand?

And by some kind of magic, I left here to live in your country, took the canadian nationality, and ended meeting you...too briefly...

It was my turn to try my luck....A first album, a second one, and always inspired by your great voice, I would grow up. I won't tell you the rest of the story, it doesn't matter.

However, what I'd like to tell you, is what I was nevever allowed to tell you. Because I would have never imagined that Love and absolute Admiration that we give to our peers, could be a weapon people are using against us...

At last...from my letter to your eyes, from my voice to your ears, I can now tell you: Yes, I admire you, indeed...

Whenever my way seemed tough, I would take from your blatant perseverance to carry on my journey... The lesson I learnt from you, is that we 're going nowhere and we're becoming nothing by competing with others...but we're getting better if we look ahead to become the best of oneself.

You've been my greatest influence, my biggest emotions, the reason for most of the tears I shed...

I still dream that we are at a table, laughing at the complicity we would eventually share. Under a same sky, you'd be a star, the color of a diammond. I'd be a moon crescent, we would dance around the earth where your truly unique voice echoes again and again...

See you soon, somewhere...

Lara.

Hol a határ?

Egy ismerősöm osztotta meg az alábbi gondolatot: Ha megvan a véleményed rólam, akkor írd le egy papírra, rakd borítékba, menj el a postára és add fel egy olyannak, akit érdekel! - ez újból elgondolkodtatott a vélemény, kritika és a rosszindulat közötti különbségekről.

Megkaptam már, hogy miért tiltom le a hozzászólásokat a videoim alatt, pedig ez nagyon egyszerű. Azért dolgozom és készítjük a dalaimat, hogy mások is örömüket lelhessék abban, amit képviselni próbálok. Mivel a művészet szubjektív dolog,  úgy van rendjén, hogy van akinek tetszik és olyan is, akinek nem. Mindkét oldalról lehet véleményt formálni, hiszen egy művésznek kell a visszacsatolás, anélkül nem fejlődne, nem haladna előre, viszont a névtelen és álnéven történő, arcukat nem vállaló rosszindulatú megjegyzésekre nem lennék kíváncsi. Mikor az ilyen kommenteket kapom, mint a híres "menj el inkább kapálni", "egy senki vagy", és most az új kedvencem, "megnéztem ezt a videot és lehánytam a képernyőt, amiről nem tudom letakarítani, rohadj meg", akkor eszembe jut, én mikor venném a fáradtságot, hogy ilyet írjak bárkinek is, hogy ilyen stílusban minősítsem a munkáját. Lényegesen több intelligencia kellene ahhoz, hogy ki tudják nyilvánítani normális, udvarias keretek között a nemtetszésüket. Sok építő kritikát kaptam már, olyanokat, amikkel egyet kellett értenem és folyamatosan azon vagyok, hogy az elkövetett hibákat kijavítsam, hogy teljesebb élményt nyújthassak egy-egy fellépés, koncert vagy akár egy új dal, klip alkalmával. Az is tény, hogy a közönséget négy csoportra lehet osztani: az elvakultak, akik mindenhogy szeretnek, bármit is csinálj, a semlegesek, akikből semmilyen reakciót nem vált ki a produkciód, az objektívek, akik figyelemmel hallgatnak és szívesen elmondják tapasztalataik alapján, hogy mi volt jó és mi kevésbé, és végül a nagybetűs TROLLok, akik alig várják, hogy valami sértőt, bántót, rosszat mondhassanak rólad. Én azt vallom, tudom, mit szeretnék, tudom, merre tartok és abban, hogy kiteljesedhessek, a keresetlen megjegyzések abszolút nem tántorítanak el, mert ez annak a velejárója, hogy ezt a pályát választottam, de megérteni sosem fogom az indíttatását, hiszen számomra hihetetlen, hogy a puszta létezésem valakikben ilyen indulatokat ébresszen. Furcsa ez. Kicsit talán ijesztő is. Szerencsére nekem megvan az a kontroll emberem, aki mindig őszintén elmondja, milyennek ítélte meg az adott munkámat, így a többi reakciót már csak a helyén kell tudni kezelni. Azt hiszem, ebben is egyre jobb vagyok.

START

Tegnap este végre elkezdtük a lemezfelvételt!! Nagyon boldog vagyok, a Feke Palival való duettből, a Nincs több távolság-ból énekeltem fel a részem, izgatottan várom, hogy fog szólni, ha készen lesz. Annyit előrevetítek, hogy kétnyelvű duettre számítsatok és ez az egyetlen dal, amit a kitűzött (és reméljük, majd realizálódó) megjelenés előtt hallani fogtok az új dalok közül. Egy dinamikus, lendületes számot dolgoztunk fel, úgyhogy ebben ne várjatok nagy lírát. Sokkal inkább erőt, energiát.

Nem tudom, létezik-e olyan titulus, hogy duett énekes, de én rettentően élvezem, mikor alkalmam adódik erre. Vannak dolgok, amiket csak duóban lehet közvetíteni és szuper érzés, hogy megannyi remek művésszel tehetem ezt meg. Helyet kap az albumon természetesen a már jól ismert HungÁria, az Aimer d'amour aimer d'envies, a Hangok tengerén, és a Falling Slowly is. Ezekkel már nem kell bíbelődni :). A következő dal, amin dolgozunk pedig az lesz, amit Miklósa Erikával éneklünk majd. Nagyon készülök rá, fontos nekem. Mert mint tudjuk, egy jó duett sose rossz!!

lezárult a Fonogram

329 szavazattal a kilencedik helyre segítettetek a Fonogram magyar zenei díj szimpátia szavazásán. Olyan neveket utasítottunk magunk mögé, mint Zséda, Keresztes Ildikó vagy a megasztár győztes Tolvai Renáta. Úgy gondolom, 84 jelöltből a 9. helyre méltán lehetünk büszkék, ezt a szavazóknak köszönhetem. Hálásan köszönöm a bizalmat, az ország top10 kedvelt énekesnői között lenni úgy, hogy nem áll mögöttem tévécsatorna, bulvármédia, óriásmarketing, nagy dolognak tartom. Az emberek általánosságban nem hiszik, hogy ezek nélkül sikerülhet előrelépni, mi pedig bizonyítottunk és biztosan tudom, hogy még fogunk is. Közös érdem, közös öröm, KÖSZÖNÖM :) !!

Lara, Flora, Bratislava.

2012. március 13. Úgy vártam ezt a dátumot, mint még soha semmit. Akinek nincsen példaképe a szakmája területén, valaki, akire ennyire felnéz, aki megtestesíti mindazt, ami inspirálja, formálja, az sajnos nem fogja átérezni, amiről ez a bejegyzés szól.

Évivel kedden reggel útra keltünk, miután magunkhoz vettük a vásárolt reggelit, újságot, amik egy utazás kötelező kellékei. A Népligetből indult a buszunk, ott találkoztunk egy kedves ismerősünkkel, aki szintén Pozsonyba tartott a koncertre. Délre már oda is értünk, tengernyi időnk maradt eljutni az Incheba Expo Arénáig. Először az volt a tervünk, hogy felmérjük a terepet, hátha van már valami mozgolódás ott, ahol információhoz jutunk. -'Nekem találkoznom kell Vele', ezt suttogta a belső hang. Évi nagyon magabiztos volt, csak nyugtatgatott, hogy "Csak gondolj bele, hányan gondolnak ránk a mai napon!! Rengetegen!! Ilyenkor vonzani is könnyebb!!" :). Most biztosan sokan mosolyogtok ezen, de a bejegyzés végére rá fogtok jönni, hogy Évinek bizony igaza volt.- Szóval elsétáltunk az Arénához, de semmi érdemleges nem történt ott, így bejártuk a környéket, vajon a koncert kezdetéig hol tudnánk elütni az időt. Sajnos az időjárás nem volt túl kedvező, de legalább nem esett az eső. Rátaláltunk egy bevásárlóközpontra a közelben, így onnan be tudtunk picit jelentkezni on line, hogy minden oké, megérkeztünk és nagyon várjuk az estét. Furcsa volt, hogy ott voltunk, csak pár óra volt a kezdésig, de még nem is igazán fogtuk fel, hogy eljött ez a nap is.

 Egy órával a kezdés előtt bosszankodtam, mert vinni akartam magammal egy CD-t az Aimer d'amour-ral, de annyi minden volt az előtte lévő napokban, hogy elmaradt, így azt találtuk ki, hogy írok neki pár sort (természetesen franciául). Leírtam, hogy mit jelent nekem a művészete, hogy lenyűgöző és követendő, amit csinál. Azt is, hogy egy magyar énekes vagyok, akinek van egy francia dala, leírtam a címét és kértem, hogy ha ideje engedi, hallgassa meg. Sok sikert kívánva búcsúztam. A levél elejére pedig felírtam, hogy Flora Tanditól Lara Fabiannak. A papírt a zsebembe tettem és átsétáltunk az Arénába.

A vörös szőnyegen a bejáratnál már összeszorult a gyomrunk rendesen, majd beléptünk a csarnokba. Hatalmas volt. Akkor ötlött belém, hogy basszus, biztosan nem lesz a koncert után alkalom találkozni Vele, hisz ennyi emberrel én sem bírnék autogramot osztogatni és fotózkodni, amit abszolút megértek. De éreztem, hogy valami mégis történni fog.. Az aréna egyszerűen és nagyszerűen volt dekorálva hatalmas fehér leplekkel, baromi jól nézett ki. Hálát adtunk, hogy nem az 'A' szektorba vettünk jegyet (A és B volt a legdrágább szektor), hanem a 'B'-be, mert mi már a lépcsőzetesen emelkedő részben ültünk, míg szegény 'A'-sok földszinti széksorokon egymás mögött. Szerintem sokan nem is láttak onnan semmit.. Amit meg kell jegyeznem, hogy az 'A' előtt volt még egy VIP szektor körasztalokkal, feldíszített székekkel a helyi celebeknek és illusztris vendégeknek. Idővel TELJESEN megtelt a csarnok, ami annyit tesz, hogy 3200 ember gyűlt össze erre az alkalomra (voltak magyarok is, többek között a másik magyar Lara-fan énekes, Polyák Lilla és férje Homonnay Zsolt is). 

És egyszer csak a koncert elkezdődött. Bejöttek a zenészek, a zongorista elkezdett játszani, majd besétált LARA FABIAN. Na, Flora kész volt, ott bőgtem, mint egy hülye :). A J'y crois encore-ral kezdett, gyönyörű volt. Az egész tracklistát most nem sorolom fel, de nagy kedvenceket is mind énekelte: Immortelle, Je t'aime, Je suis malade, Soleil soleil, I guess I loved you, La différence, Demain n'existe pas, Adagio, stbstb.. Évivel nem tértünk magunkhoz, úgy éreztük, egy varázslat részesei vagyunk. Nem nagyon lehet szavakkal leírni, de végig vigyorogtam, és mindeközben folyamatosan potyogtak a könnyeim. Különleges atmoszférát teremtettek a zenészekkel, pedig megjegyezném, összesen négyen voltak a színpadon. Elképesztő volt. Lara pedig bájos, közvetlen, humoros, a dalok között természetesen angolul szólt a közönséghez, de azt is gyönyörűen, Évi teljesen padlót fogott, milyen finoman beszél angolul és mindezt olyan hangsúlyokkal, mintha esti mesét olvasna. Még azt is elnéztük neki, hogy 'köntösben' adott koncertet :))). Lara egy meglepetéssel is készült az estére, új albumának címadó dalát először nekünk énekelte el közönség előtt. Ez volt a premier!! A dalt a zongoristája írta neki, a címe Le Secret. Hatalmas sikert aratott, nagyon szép dal (már meg is tanultam). Volt még egy különlegesség, az ütős csávónak volt egy szólója. Egy lavór vízzel és egy fa tálnak látszó hangszerrel olyan műsort levágott, hogy tátva maradt a szánk. Zseniális volt!! A koncert végéhez közeledtünk, mikor a VIP-es sznobik a nagy slágerek után óriás csokrokat raktak a színpad szélére. Ekkor szólt Évi, "Flora, menjél már Te is, add oda a levelet!!". Lement még egy dal, jobbról megint jött a noszogatás :) "Flora, MOST MENJÉL!". Úgyhogy fogtam magam, keresztülmentem a 'B' szektoron, majd az 'A'-n, és az Adagio végén átvágtam a VIP szektoron határozottan, célirányosan. Odaértem a színpadhoz,  éppen háttal állt. Odaszóltam neki, Ő rám nézett, odasétált a színpad elejéhez, lehajolt hozzám, átvette a levelet, elolvasta az elejét, mosolygott, megfogta mindkét kezem és franciául megköszönte. Mindez pár másodperc leforgása volt, de nekem örökre bevésődött. És minderre 3200 tanúm van :)!!!!! Sétáltam vissza a színpadtól, teljes pókerarc, kivagyok azoktól a rajongóktól, akik bőgnek a bálványuk előtt :D, de mikor megpillantottam Évit, aki már a VIP szektornál állt, kitört belőlem a boldog zokogás, mire ő is elkezdett sírni. A koncertet már onnan néztük végig, boldogan, könnyek közt. 

Az utolsó dal a Pas sans toi volt. A koncert alatt többször is volt standing ovation, de a végén olyat kapott..!! Egy csoda volt. Megfizethetetlen élmény, amit nem cserélnék el semmiért. A koncert után még egy darabig maradtunk, néztük a pakoló zenészeket, az üresedő arénát, és készítettünk pár fotót.
Erre mondom, hogy vonzás. Tudtam, hogy találkozni fogunk, tudtam, hogy sikerül. Minden akadály elhárult előlem, egy biztonsági őr sem állt az utamba, a levélben pedig benne van, amit el akartam Neki mindenképpen mondani. Arcot tud társítani a nevemhez. Elképesztő. Itt szeretném még egyszer megköszönni Dodónak és Évinek, hogy biztattak, hogy hittek abban, hogy ez megtörténhet. Az egyik legboldogabb napom volt. Ha nem a legboldogabb..

Egy jó március sose rossz

Március. Még csak két hónap telt el az évből, de annyi minden történt!! Fellépések, felvettük a Falling Slowly-t, amit nagyon szerettek, az áprilisi élőzenekaros- és a pesti klubkoncert lehetősége, címlapsztorit kapok egy hamarosan induló magazinban Monacoban, leforgattuk és adásban is lement a BencZeneShow, amit külön köszönök Bencze Attilának és a fantasztikus stábnak, mert nagyon jól mulattunk :) és ez a műsor hozzásegített ahhoz, hogy jobban megismerjetek, valamint kvázi élőben hallhasson, akinek eddig még nem sikerült. Ezzel kapcsolatosan is mindennemű visszajelzést hálásan köszönök, örülök, hogy adhatok Nektek, örülök, hogy befogadóak vagytok rám, a hangomra, a zenémre, mindezért hálás köszönet. A legnagyobb dolog mégis eddig az évben (vagy inkább az életemben..), hogy Erivel (Miklósa Erika) duettet fogok énekelni idén a készülő lemezemen!! A dal a kettőnk hangjára íródik és a köztünk lévő kapcsolatról szól majd. Szóval igen, lesz egy lemezem. Minden akadályt elhárítok, ami az utamba kerül, véghezviszem és remélem, ugyanolyan boldogok lesztek, ha a kezetekben tartjátok majd, amilyen én leszek. Ez a fél éves project. Dolgozunk. Mert "szívünk egyként dobban, hangunk összeér". 

És jelentem, mivel már Március hónapot írunk, mindjárt itt a Lara Fabian koncert, melyet megelőzött egy 'virtuális duett', szuper meglepi volt, Dodó, ez úton is köszönöm!! Éljen a VONZÁS :))))
http://www.youtube.com/watch?v=OEEcWJsQK80

kétezertizenkettő

A horoszkópom idén így indít a karrier témában: "Megtalálod azt a talajt, amelyen kiadhatod magadból minden energiád. Megtalálod a módot arra is, hogy fejlődj és elérd a céljaidat. Egyébként erre az esélyt is te magad teremted elő. Tevékenységekben nem lesz hiányod, és habár egyedül vagy képes a legjobban teljesíteni, idén mégis meg kell birkóznod a csapatmunkával és a közreműködéssel is. Csak az év végén bukkannak fel az első elismerések, a munkádat és a befektetett energiádat illetően. Ugyanakkor számíthatsz egy olyan projektre is, amely igencsak fellelkesít." - gondoltam, ezt bemásolom Nektek, hogy Ti se legyetek elkeseredve az Eurovíziós eredmény miatt. Sok e-mailt kaptam ezzel kapcsolatban, amiket ezúton is nagyon köszönök, igazán jól esett, hogy így a szíveteken viseltétek a dal sorsát, de ezt a dalfesztivált minden évben megrendezik, bőven van időm még kijutni, bárhol is tartsák a jövőben. Hiszek benne, hogy sikerülni fog, pályázni fogok. A dal sem veszett el, hiszen a Hangok tengerén a klasszikus zenei betétekkel az igazi, és ha minden jól megy, lesz még utóélete.

Köszönöm Nektek a sok támogatást és biztatást, szuper érzés, hogy szeretitek amit képviselek, és remélem, egy nap a legjobb lehetek abban, amit csinálok, nem egy a sok közül. Ez sok tanulást, tapasztalatot, kitartást igényel. Sok kudarcot, de annál több sikert egy elég hosszú úton, amelyen a Ti jelenlétetek a legfontosabb adalék. A visszajelzés mindarról, amit láttok, hallotok, minden benyomás, érzés, vélemény. Hiszen Nektek szeretnék értéket képviselni, adni valami újat, maradandót alkotni, és mindeközben alázatosnak maradni. Megmaradni annak a Flórának, aki imádja a rókákat, oda van Audrey Hepburnért, szeret nagyokat nevetni, hülyéskedni, és igyekszik követni példaképeit a pályája tudatos építésében. 

Szóval mozgalmas éveknek nézünk elébe, de ne rohanjunk nagyon, 2012-re is szuper terveim vannak, szorítsatok, hogy realizálódhassanak. Egy biztos: a márciusi Lara Fabian koncert az életem egyik legmeghatározóbb estéje lesz. Szerintem még igazán fel sem fogtam, hogy tényleg ott leszek..!! Ahogy most a naptárt elnéztem, ez az év is el fog repülni, úgyhogy tegyünk érte, hogy tartalmasan 'repüljön' ;) !!

..szívünk egyként dobban, hangunk összeér..