2012. március 13. Úgy vártam ezt a dátumot, mint még soha semmit. Akinek nincsen példaképe a szakmája területén, valaki, akire ennyire felnéz, aki megtestesíti mindazt, ami inspirálja, formálja, az sajnos nem fogja átérezni, amiről ez a bejegyzés szól.
Évivel kedden reggel útra keltünk, miután magunkhoz vettük a vásárolt reggelit, újságot, amik egy utazás kötelező kellékei. A Népligetből indult a buszunk, ott találkoztunk egy kedves ismerősünkkel, aki szintén Pozsonyba tartott a koncertre. Délre már oda is értünk, tengernyi időnk maradt eljutni az Incheba Expo Arénáig. Először az volt a tervünk, hogy felmérjük a terepet, hátha van már valami mozgolódás ott, ahol információhoz jutunk. -'Nekem találkoznom kell Vele', ezt suttogta a belső hang. Évi nagyon magabiztos volt, csak nyugtatgatott, hogy "Csak gondolj bele, hányan gondolnak ránk a mai napon!! Rengetegen!! Ilyenkor vonzani is könnyebb!!" :). Most biztosan sokan mosolyogtok ezen, de a bejegyzés végére rá fogtok jönni, hogy Évinek bizony igaza volt.- Szóval elsétáltunk az Arénához, de semmi érdemleges nem történt ott, így bejártuk a környéket, vajon a koncert kezdetéig hol tudnánk elütni az időt. Sajnos az időjárás nem volt túl kedvező, de legalább nem esett az eső. Rátaláltunk egy bevásárlóközpontra a közelben, így onnan be tudtunk picit jelentkezni on line, hogy minden oké, megérkeztünk és nagyon várjuk az estét. Furcsa volt, hogy ott voltunk, csak pár óra volt a kezdésig, de még nem is igazán fogtuk fel, hogy eljött ez a nap is.
Egy órával a kezdés előtt bosszankodtam, mert vinni akartam magammal egy CD-t az Aimer d'amour-ral, de annyi minden volt az előtte lévő napokban, hogy elmaradt, így azt találtuk ki, hogy írok neki pár sort (természetesen franciául). Leírtam, hogy mit jelent nekem a művészete, hogy lenyűgöző és követendő, amit csinál. Azt is, hogy egy magyar énekes vagyok, akinek van egy francia dala, leírtam a címét és kértem, hogy ha ideje engedi, hallgassa meg. Sok sikert kívánva búcsúztam. A levél elejére pedig felírtam, hogy Flora Tanditól Lara Fabiannak. A papírt a zsebembe tettem és átsétáltunk az Arénába.
A vörös szőnyegen a bejáratnál már összeszorult a gyomrunk rendesen, majd beléptünk a csarnokba. Hatalmas volt. Akkor ötlött belém, hogy basszus, biztosan nem lesz a koncert után alkalom találkozni Vele, hisz ennyi emberrel én sem bírnék autogramot osztogatni és fotózkodni, amit abszolút megértek. De éreztem, hogy valami mégis történni fog.. Az aréna egyszerűen és nagyszerűen volt dekorálva hatalmas fehér leplekkel, baromi jól nézett ki. Hálát adtunk, hogy nem az 'A' szektorba vettünk jegyet (A és B volt a legdrágább szektor), hanem a 'B'-be, mert mi már a lépcsőzetesen emelkedő részben ültünk, míg szegény 'A'-sok földszinti széksorokon egymás mögött. Szerintem sokan nem is láttak onnan semmit.. Amit meg kell jegyeznem, hogy az 'A' előtt volt még egy VIP szektor körasztalokkal, feldíszített székekkel a helyi celebeknek és illusztris vendégeknek. Idővel TELJESEN megtelt a csarnok, ami annyit tesz, hogy 3200 ember gyűlt össze erre az alkalomra (voltak magyarok is, többek között a másik magyar Lara-fan énekes, Polyák Lilla és férje Homonnay Zsolt is).
És egyszer csak a koncert elkezdődött. Bejöttek a zenészek, a zongorista elkezdett játszani, majd besétált LARA FABIAN. Na, Flora kész volt, ott bőgtem, mint egy hülye :). A J'y crois encore-ral kezdett, gyönyörű volt. Az egész tracklistát most nem sorolom fel, de nagy kedvenceket is mind énekelte: Immortelle, Je t'aime, Je suis malade, Soleil soleil, I guess I loved you, La différence, Demain n'existe pas, Adagio, stbstb.. Évivel nem tértünk magunkhoz, úgy éreztük, egy varázslat részesei vagyunk. Nem nagyon lehet szavakkal leírni, de végig vigyorogtam, és mindeközben folyamatosan potyogtak a könnyeim. Különleges atmoszférát teremtettek a zenészekkel, pedig megjegyezném, összesen négyen voltak a színpadon. Elképesztő volt. Lara pedig bájos, közvetlen, humoros, a dalok között természetesen angolul szólt a közönséghez, de azt is gyönyörűen, Évi teljesen padlót fogott, milyen finoman beszél angolul és mindezt olyan hangsúlyokkal, mintha esti mesét olvasna. Még azt is elnéztük neki, hogy 'köntösben' adott koncertet :))). Lara egy meglepetéssel is készült az estére, új albumának címadó dalát először nekünk énekelte el közönség előtt. Ez volt a premier!! A dalt a zongoristája írta neki, a címe Le Secret. Hatalmas sikert aratott, nagyon szép dal (már meg is tanultam). Volt még egy különlegesség, az ütős csávónak volt egy szólója. Egy lavór vízzel és egy fa tálnak látszó hangszerrel olyan műsort levágott, hogy tátva maradt a szánk. Zseniális volt!! A koncert végéhez közeledtünk, mikor a VIP-es sznobik a nagy slágerek után óriás csokrokat raktak a színpad szélére. Ekkor szólt Évi, "Flora, menjél már Te is, add oda a levelet!!". Lement még egy dal, jobbról megint jött a noszogatás :) "Flora, MOST MENJÉL!". Úgyhogy fogtam magam, keresztülmentem a 'B' szektoron, majd az 'A'-n, és az Adagio végén átvágtam a VIP szektoron határozottan, célirányosan. Odaértem a színpadhoz, éppen háttal állt. Odaszóltam neki, Ő rám nézett, odasétált a színpad elejéhez, lehajolt hozzám, átvette a levelet, elolvasta az elejét, mosolygott, megfogta mindkét kezem és franciául megköszönte. Mindez pár másodperc leforgása volt, de nekem örökre bevésődött. És minderre 3200 tanúm van :)!!!!! Sétáltam vissza a színpadtól, teljes pókerarc, kivagyok azoktól a rajongóktól, akik bőgnek a bálványuk előtt :D, de mikor megpillantottam Évit, aki már a VIP szektornál állt, kitört belőlem a boldog zokogás, mire ő is elkezdett sírni. A koncertet már onnan néztük végig, boldogan, könnyek közt.
Az utolsó dal a Pas sans toi volt. A koncert alatt többször is volt standing ovation, de a végén olyat kapott..!! Egy csoda volt. Megfizethetetlen élmény, amit nem cserélnék el semmiért. A koncert után még egy darabig maradtunk, néztük a pakoló zenészeket, az üresedő arénát, és készítettünk pár fotót.
Erre mondom, hogy vonzás. Tudtam, hogy találkozni fogunk, tudtam, hogy sikerül. Minden akadály elhárult előlem, egy biztonsági őr sem állt az utamba, a levélben pedig benne van, amit el akartam Neki mindenképpen mondani. Arcot tud társítani a nevemhez. Elképesztő. Itt szeretném még egyszer megköszönni Dodónak és Évinek, hogy biztattak, hogy hittek abban, hogy ez megtörténhet. Az egyik legboldogabb napom volt. Ha nem a legboldogabb..
Erre mondom, hogy vonzás. Tudtam, hogy találkozni fogunk, tudtam, hogy sikerül. Minden akadály elhárult előlem, egy biztonsági őr sem állt az utamba, a levélben pedig benne van, amit el akartam Neki mindenképpen mondani. Arcot tud társítani a nevemhez. Elképesztő. Itt szeretném még egyszer megköszönni Dodónak és Évinek, hogy biztattak, hogy hittek abban, hogy ez megtörténhet. Az egyik legboldogabb napom volt. Ha nem a legboldogabb..
